Az Amor a la mexicana az En éxtasisnál sokkal érettebb kiadvány, amelyben a legjobb dalokat szintén a két latin slágergyáros, Kike Santander és Emilio Estefan írta, akiknek a Piel morena átütő sikere is nagyban köszönhető. Így az eredmény már előreláthatóan is kitűnő. A legtöbb dal itt is ugyanazon latin ritmuselemekre épül, mint az óriási sikerű Piel morena – egy kis salsa, egy kis cumbia, banda, ballada és így tovább. Az Amor a la mexicana azonban nemcsak egy egyszerű latin album, hanem egy jól megírt album ellenállhatatlan, találó mexikói szövegezéssel, fülbemászó, könnyen énekelhető számokkal. Szédületes tempó, nagyon kevés egyhangú pillanattal (ha létezik ilyen egyáltalán), tíz erős dallal. Összességében lehetne Thalía legjobb albuma. Az Amor a la mexicana eléggé homogén album: dalai hasonló hangzásúak, szabadok, természetesek (nem így a soron következő albumok, amelyeket egy meghatározott piacra szántak, vagyis az eladhatóság, nem pedig az igényesség volt a fő szempont). Az Amor a la mexicana ezáltal egy időtlen, örökzöld album, amely önmagát adja
