A búskomor, kilencéves kislánynak komoly oka volt rá, hogy kerek egy éven át néma legyen. Túl korán érte veszteség: édeasapja fiatalon hunyt el. Thalía vigasztalhatatlanul bolyongott gyerekéletében, hiába mókázott körülötte négy nővére, hiába próbálta búskomorságából édesanyja is felrázni. Nem beszélt, alig evett, családja attól tartott, ő lesz a következő, akit elveszítenek. Azután évekig nem beszélt apjáról, végül egy napon anyját vonta kérdőre a papa eltűnése miatt. Thalía képtelen volt feldolgozni a traumát, úgy gondolta, talán az a legjobb, ha meséket sző élete legfontosabb szereplőjéről. A fájdalmas meséket végül dalokba öntötte, a kislány a zenébe menekűlt. Hamarosan csatlakozott egy Din Din nevű zenekarhoz, ám az együttműködés akkor még csalódást okozott: a sikerek várattak magukra. Kamasz lányként, pár évvvel később, új hóbórtjával már-már az őrületbe kergette anyját: kizárólag fiús játékokban volt hajlandó részt venni, éppen olyan jól focizott a szomszéd grundon, mint a bandafőnök. Kiszámíthatatlanságára talán a legjellemzőbb, hogy néhány hónappal később a "vadlány" már arra készűlt, hogy ő lesz a mexikói Nadja Comaneci. Egy élelmes producer pont egy tornászbemutatón fedezte fel a 15 éves Thaliát. Ettől a kezdve semmi sem szabhatott határt karrierjének. Első szerepét természetesen egy latin-amerikai szappanoperában játszotta, előtte azonban, még 1987-ben, együttest váltott, a Timbiriche frontleányaként aratott fergeteges sikereket. Thalia már ismert popénekesnőként kerűlt a televizió képernyőjére.
